Társulatok működését megalapozó jogszabály a magánosok költségén teendő vízi művekről szóló 1807: XVII. tc. volt, melyben az alábbiak fogalmazódtak meg:
- a törvény az adott régió (vízvidék, vagy öblözet) birtokosait függetlenné tette a vármegyei közigazgatási határoktól,
- lényege, ha egy vízfolyás rendezésében, vagy egy mocsár lecsapolásában érintettnek tekinthető birtokosok nagyobbik része a munkálatok megindítását szorgalmazza, akkor az általuk megalakított vízszabályozó társulat határozatai, a szabályozást nem kívánó kisebbségre is kötelező érvénnyel bírnak.
Társulatok megalakulásának célja:
- területek lecsapolása,
- malomcsatornák létesítése,
- folyószabályozás,
- ármentesítés.
Feladata:
- az árvízvédelmi gátak XIX. századi megépítésével új, korábban nem ismert sajátos feladat jelentkezett a belvíz elleni védekezés,
- az árterek birtokosai számára a belvizek elleni védekezés ugyanolyan fontos kérdéssé vált, mint maga az ármentesítés,
- a társulatok adott munkára szerveződtek, finanszírozásuk a társulatokat összefogó nagybirtokosok által történt,
- szerepvállalásuk a II. világháborúig folyamatosan bővült.
A vízitársulatok helyzete 1948. év után változott meg jelentősen. A földosztás miatti birtok aprózódás következtében a sok kisbirtokos a társulat működéséhez szükséges járulékokat fizetni nem tudta, sürgették az állami tulajdonba vételt, ezért az 1948. évi államosítás a vízitársulatok történetében egy korszakot zárt le, mely a XIX. század elejétől egészen a XX. század közepéig tartott.
A társulatok vízgazdálkodási feladatai igazgatósági állami feladattá váltak, és megszűnt a társulat és az állami szolgálat közel egy évszázad alatt kialakult, egymás feladatait kiegészítő tevékenysége.
1948 után majdnem egy évtizednek kellett eltelni, hogy felismerjék, a helyi vízgazdálkodási feladatok ellátásában nem nélkülözhető az érdekeltek összefogása, tehervállalása, az állam nem tudja finanszírozni a társulati feladatokat. Az 1957. évi 48. sz. tvr. lehetővé tette újra a vízrendezési és vízhasznosítási társulatok létrejöttét. Az 1964. évi vízügyi törvény szabályozta tevékenységüket.
A rendszerváltás (1990-ben) kihatott a társulatok működésére, csökkent az állami támogatás lehetősége, fennmaradásához létszámcsökkentést kellett végrehajtani, annak ellenére, hogy négy tárcához tartozott (KHVM, FM, KTM, BM). Az 1995. évi vízgazdálkodási törvény újra szabályozta tevékenységüket a törvény keretein belül, 1998-2002 között jelentős forrásokkal rendelkeztek. A szakmai felügyeletet a területen mindvégig a vízügyi igazgatóságok látták el.
2009. évi CXLIV. törvény a vízitársulatokról
A társulatok első önálló törvénye.
Lényege: a vízitársulatok helyi vízrendezési és vízkárelhárítási közfeladataihoz további közfeladatok elvégzését tette lehetővé, hogy a tagoknak minél szélesebb körében tudjon szolgáltatást végezni.
A társulat szakmai feladatai:
- vízrendezés: a káros többletvizek rendezett elvezetésének, visszatartásának biztosítása;
- vízkárelhárítás: belvízkárok és helyi vízkárok elhárítása, mérséklése;
- árvízmentesítés: a folyók árterületét mentesítése az időszakos elöntésektől;
- mezőgazdasági vízhasznosítás, öntözővíz biztosítása mezőgazdasági termelők számára, vízpótlás, vízszolgáltatás halastavak számára;
- vízvisszatartási, víztározási feladatok.
- A társulat a vízrendezési feladatok ellátása érdekében közcélú vízgazdálkodási létesítményeket (csatornákat, szivattyútelepeket, tározókat) létesít, fejleszt, újít fel, tart fenn és üzemeltet, továbbá vízfolyásokat tart fenn és üzemeltet.
- A társulat a vizek kártételei ellen a küldöttgyűlés által elfogadott vízkárvédelmi terve alapján a társulati műveken önálló védelmi tevékenységet végez: belvízvédekezik, területi vízkárelhárítást végez, védekezik a kisvízfolyások árhullámaival szemben. A védelmi feladatokat társulati hozzájárulásból, a művek tulajdonosainak hozzájárulásaiból és a vízügyi igazgatási szervek irányításáért felelős miniszter által vezetett minisztérium Vízkárelhárítási Szabályzatában foglaltak szerint az állami védelmi forrásokból finanszírozza.
- A társulati műveken a vizek kártételei elleni védelem érdekében szükséges feladatok ellátása - a művek építése, fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, valamint a védekezés - a társulatok kötelezettsége.
- A társulat tagjai részére mezőgazdasági vízhasznosítást, a táblán, illetve üzemen belüli meliorációs és mezőgazdasági vízszolgáltatást, természetvédelmi célú vízvisszatartást végezhet.
- A társulatot a társulati művekkel kapcsolatban üzemeltetési jog és kötelezettség illeti meg. Jogosult a művekkel kapcsolatba kerülő szervezetek és személyek számára a társulati művekre vonatkozó kezelői hozzájárulást kiadni.
A társulatok gazdálkodását jelentősen nehezítette, hogy 2011. január 1-től a közadók módjára behajtható társulati hozzájárulást a 2010. évi XC. törvény megszüntette és az önkéntes tagi hozzájárulás fogalmát vezette be. A rendelkezéssel az eddig biztos finanszírozási hátteret megszüntették, a küldöttek által a küldöttgyűlésen elfogadott önkéntes tagi hozzájárulás képezi a vízitársulat alapbevételét, melyet azonban nem kötelező befizetni.
A korábbi állami támogatások is megszűntek 2014-től, mivel törvénymódosítás következtében 2014. január 1-el, az állami tulajdonú medrek vagyonkezelője a területileg illetékes vízügyi igazgatóság lett. Ez idáig az állami tulajdonú földhivatali bejegyzéssel rendelkező vízitársulati vagyonkezelésű mederszakaszokat, illetve a kormányhivatal vagyonkezelésébe és társulati üzemeltetésbe tartozó mederszakaszokat vette át az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, melyek nem minden esetben a meder teljes hosszban történtek, mivel egy-egy meder tulajdonviszonyai megosztottak.
A vízitársulati törvény módosítása miatt a társulati mű fogalmában is változás történt, jelenleg társulati mű az, amire a társulat szerződést tud kötni a tulajdonossal. Ez egyben azt is eredményezi, hogy a társulati művek köre évente változhat egy-egy vízitársulat esetében. A vízitársulatok bemutatásánál a kezelt mederhosszok az alapszabályukban még korábban meghatározott hosszok, melyek a jelenlegi ténylegesen fenntartott, üzemeltetett hosszakkal már nem azonosak.
A vízitársulatok szakmai felügyelete a 2009. évi CXLIV. törvény a vízitársulatokról 40/A. §-a alapján történik, melynek keretében az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság képviseletében részt veszünk a negyedévente megtartott Intéző Bizottsági és Felügyelő Bizottsági üléseken, ahol tájékozódunk a vízitársulatok szakmai tevékenységéről. Az évente összehívott döntéshozó fórumon - a Küldöttgyűlésen - is részt veszünk. A vízitársulatok által megszervezett társulati művek őszi felülvizsgálatán is képviseljük az Igazgatóságot és az elvégzett közcélú munkákról is áttekintő képet kapunk.
Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területén 5 vízitársulat tevékenykedik, Győr-Moson-Sopron vármegyében a Győri Vízi Társulat, a Kapuvári Vízitársulat, melynek tevékenysége Vas vármegye egy részére is kiterjed, valamint a Mosonmagyaróvári Vizitársulat, Komárom-Esztergom vármegyében a Gerecse-Pilis Vízitársulat és a Komáromi Vízitársulat.
Gerecse-Pilis Vízi Társulat:
A társulat jelenlegi működési területén a Tatai Vízi Társulat működött, felszámolását követően 2000. április 26-án alakult meg a mai társulat.
Működési területének nagysága 48.772 ha, dombvidéki jellegű. A kezelésbe tartozó vízfolyásainak hossza 267 km alapszabály szerint. Hasonlóan a Komáromi Vízitársulat vízfolyásaihoz, medrei időszakosak. Munkaszervezettel nem rendelkezik. A társulat székhelye Dorog.
Győri Vízi Társulat
A társulat a 1960-as évek elején alakult meg, majd 1996-99 között felszámolásra került és 2003. november 4.-én jött létre az új társulat. A korábban felszámolásra került Győri Vízgazdálkodási Társulat által működtetett közcélú vízi létesítmények közül a Rába, Veszprém megye, Komárom-Esztergom megye határai közé eső területrészen található vízi létesítményeket vette kezelésbe.
Működési területén 32 település található, a teljes területe 89.000 ha. Kezelésébe tartozik 12 km belvízcsatorna és 297 km közcélú vízfolyás az alapszabály szerint. Munkaszervezettel, a fenntartási és rekonstrukciós munkák végrehajtásához jelentős gépparkkal rendelkezik. A társulat székhelye Győr.
Kapuvári Vízitársulat:
A társulat 1961-ben alakult, területe nagyjából a volt Kapuvári járás lenyújtva Vas megyébe Rábapatyig. A Csornai Társulat 1977-ben csatlakozott, a soproni pedig 1979-ben. A területe ekkor kb. 150.000 ha lett. A Győri Vizitársulat felszámolását követően a területe ismét bővült a Rábaközi részekkel, 2000-ben érte el a jelenlegi méretét, ami 203.000 ha.
A társulat által kezelt csatornák hossza alapszabály szerint 667 km. Működési területén mind síkvidéki csatornák, mind a dombvidéki vízfolyások megtalálhatók. Munkaszervezettel, a fenntartási és rekonstrukciós munkák végrehajtásához jelentős gépparkkal rendelkezik. A társulat székhelye Kapuvár.
Komáromi Vízitársulat:
1962-ben 8 kisebb vízitársulat egyesülésével jött létre 80.000 ha érdekeltségi területen. Később a társulat kibővítette határait. Így a Bakony-ér jobb parti, a Concó és az Által-ér vízgyűjtő területén végzi közfeladatait, mindösszesen 152.000 ha működési területen.
A működési területe nyugaton alföldi, délen és északon dombvidéki jellegű. A kezelésbe tartozó vízfolyásai összes hossza 705 km az alapszabály szerint. A vízfolyások többsége időszakos, nyáron kiszáradnak, míg a heves záporok alkalmával helyi vízkárokat is okozhatnak. Munkaszervezettel és a fenntartási, rekonstrukciós munkák végrehajtásához kismértékű géppark rendelkezik. A társulat székhelye Komárom.
Mosonmagyaróvári Vízitársulat:
A társulat jelenlegi működési területén a Szigetközi és Lajtahansági Vizitársulat működött. Az egyesülést követően kapta az 1970-es évek végén a Mosonmagyaróvári Vizitársulat nevet. Területi határai északon a Duna folyó, délen a Hanság-főcsatorna, a Rábca, nyugaton az Országhatár, keleten a Rábca, a Mosoni–Duna bal partja.
Működési területén 40 település található, a teljes területe 115.753 ha. A társulat által az alapszabály szerint kezelt csatornák hossza 320 km. Munkaszervezettel nem rendelkezik. A társulat székhelye Ásványráró.