1954. július 12. A Szigetközben katasztrófát okozott a magas és tartósságában is rendkívüli árvíz. Július 15.-én hidraulikus talajtörés (buzgár) következtében Ásványrárónál két helyen, majd Kisbodaknál 16-án pedig Dunakilitinél átszakadt a Duna jobbparti védvonal. A Szigetközbe rövid időn belül betört víz végig söpört a területen a községekben és 1295 lakóházat rombolt le, több ezret pedig megrongált. Július 20.-ának hajnalán átszakadt a Győr város szigetközi területét, Révfalu nagy részét védő körgát is, ugyancsak egy holt meder keresztezésénél bekövetkezett hidraulikus talajtörés következtében és Révfalut is elöntötte az ár. A különösen lassú apadás miatt csak július 31-re sikerült a Mosoni-Duna töltésen két helyen – Pataházán és Véneknél – nyitott kapun keresztül a vizet a Szigetközből kiengedni. Az óriási anyagi károkat okozó árvíz azonban szerencsés módon nem követelt emberéletet.
1962. és 1963. év telén nagy havazások és hosszan tartó hideg után március közepén hirtelen megindult a felmelegedés és árhullámot indított el. Az áradás következtében a folyók állójege megindult és jégtorlódásokat okozott. Kis jégtörőhajók és honvédségi robbantóosztagok bevetésére is sor került. A Marcal alsó szakaszán az árvíz március 14-én a Bőszedombi híd alatt átszakította a még teljesen ki nem épített töltést, és az áradó víz elöntötte a Rába és a Marcal közötti területet, Rábaszentmihály, Mórichida és Kisbabot községek egy része víz alá került. Rábaszentmihály és Kisbabot területét kiürítették. Március 19-i vízkiegyenlítődés után a zsilipek kinyitásával a Gyirmóti szivattyútelep és 6 db ideiglenes szivattyú telepítésével, valamint 4 db szivornya építésével siettették a víz visszavezetését a folyóba.
1965. április-június hónapjaiban a szélsőséges időjárás következtében négy egymást követő árhullám vonult le a Dunán, amelyek közül az utolsó a Gönyű alatti szakaszon az 1954. évi maximumot meghaladó vízállásokat eredményezett. Az egymást követő hosszú ideig tartó magas árhullámok súlyos helyzetet teremtettek főként Dunakiliti–Cikolasziget, Lipót–Nagybajcs és a Komárom– Almásfüzitő közötti szakaszokon. Csehszlovákiában a Duna balparton töltésszakadás is bekövetkezett.
1965. április és augusztus között a Rábán nyolc árhullám vonult le, s közülük az első volt a leghevesebb. A folyó vízállása sok helyen minden korábbinál magasabb volt, annak ellenére, hogy alsó szakaszán öt, mellékvizein további öt gátszakadás következett be, s a kiömlő víz csökkentette a tetőzés magasságát. Április 23-án a Rába bal partján Rábapaty térségében, a jobb parton pedig Sitkénél 5-5 km hosszban átbukott a víz a töltéseken. A bal parti töltés két helyen, a jobb parti szintén két helyen átszakadt. A szétterülő víz a Répce-árapasztó csatorna jobb parti töltéséig vonult, elárasztotta Répcelak egy részét, majd átszakítva a töltést a Répce árapasztó csatornájába ömlött. A Marcalon két helyen is meghágás következtében szakadt el a töltés. A szakadás után Rábaszentmihály és Kisbabót védelmére körtöltéseket építettek, így a két falu megmenekült az elöntéstől.
A Lajtán áprilisban ugyancsak árhullám vonult végig, amely osztrák és magyar területen is több helyen okozott töltésszakadást.
Az 1965. évi védekezés az igazgatóság területén 104 napig tartott, és az ÉDUVIZIG valamennyi munkatársát komoly erőpróbának vetette alá.
1975. június utolsó napjaiban a nagy csapadéktevékenység következtében jelentős árhullám alakult ki a Dunán. A tetőző vízállások Dunaremete esetében meghaladták az 1965. évi maximumot. A védekezés nagy erőkkel folyt és az időközben megerősített töltéseknek köszönhetően sikeres volt.
1975. július 29. és augusztus 11. között két árhullám vonult le a Duna teljes hosszán és a Lajtán III. fokú készültség elrendelése mellett. A második Dunai árhullám Dunaremeténél 30 cm-rel meghaladta az eddigi maximumot, és Nagybajcsnál csak 1 cm-rel maradt el az 1965-ös és az 1954-es árvíz szintjétől. A Szigetközi szakaszon az eddigi legnagyobb, 9500 m3/s vízhozamot mérték. A védekezést nehezítette, hogy a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer leállítása miatt az építési munkákat félbehagyott állapotban találta az árvíz. A Duna, a Mosoni-Duna, és a Marcal védvonalai mentén és a nyílt ártéri településeken megfeszített védekezési munka folyt.
A védvonalak jelentős fejlesztése miatt nem átfogó hossz menti, hanem pontszerű jelenségek elleni védekezésre volt szükség. Az átszervezések miatt a vízügyi létszám közel egyharmadára csökkent, ezért a védekezésekhez jelentős társ Vízügyi Igazgatósági és idegen létszámot kellett igénybe venni.
Az árhullámok során készült kényképek az alábbi galériában tekinthetők meg: