A vizek kártételei elleni védekezés szabályairól szóló 232/1996. (XII.26.) Korm. rendelet 1.§ 4. pontja szerint a helyi vízkárelhárítás:
„az árvíz-, belvízvédekezés céljából kiépített védőművek hiányában a fellépő káros vizek elleni védekezés, továbbá az elöntések folytán a területen szétterült vizeknek a vízfolyásokba, csatornákba vezetése.”
Helyi vízkár kialakulhat sík- és dombvidéki területen is, a vízkárjelenségek ellen alkalmazható védekezési módok ennek függvényében eltérnek egymástól.
A síkvidéki vízkárjelenségek oka, hogy a kisesésű területekről lassan folyik le a víz, hiányoznak az elvezető árkok és a csatornák. Ilyenkor a talaj felső rétege csapadékkal telítődik, és kialakulnak a kisebb vízfoltok, melyek aztán egybefüggő elöntési területet képezhetnek. A magas talajvízszint gyorsítja a belvízképződést.
Síkvidéki vízkár eseményeknél többnyire a vízkormányzást szokták alkalmazni (nagyobb kiterjedésű kisebb mélységű belvizeknél), mely tulajdonképpen a víz célzott irányítását jelenti az árkok és belvízcsatornák között. A gyors levonulás érdekében, szükség esetén, szivattyúzás is alkalmazható.
A dombvidéki vízkárjelenségek főként gyors lefolyásúak. A területen levonuló víztömeg ilyenkor megbontja a talajfelszínt. A víz a szállított hordalékkal együtt a mezőgazdasági területeket, az utakat, a vasutakat és a településeket is veszélyeztetheti. A jelentős csapadékesemények következtében nagy mennyiségű hordalék halmozódhat fel, mely megakadályozza a víz elvezetését, és az kilép a mederből. Ez a műtárgyakban, burkolatban és a mederben is kárt okozhat, mely jelentős helyreállítási költséggel járhat.
Megelőzésként célszerű tározókat és záportározókat építeni, a műtárgyakat (elsősorban a csapadékvíz-elvezetést szolgálókat) megfelelően karbantartani, védelmi anyagokat a területen tárolni, továbbá a lefolyást akadályozó anyagokat rendszeresen eltávolítani a létesítményekből. A bekövetkező vízkáresemények elleni hatékony védekezés azonban nehézkes, mivel nem igazán lehet előre jelezni a szélsőséges csapadékjelenségeket.
A legjobb védekezési mód sík- és dombvidéki területeken egyaránt a megelőzés.
Helyi vízkárelhárításra az ÉDUVIZIG működési területén elsősorban dombvidéki vízfolyások esetében kerül sor.
Az utóbbi évtizedekben történt jelentősebb helyi vízkáresemények:
- 1953. (Által-ér, Unyi-patak, Kenyérmezei-patak), 1965 (Ikva-patak, Arany-patak, Rák-patak), 1975 (Bábolna, Ikva-patak, Fertőszentmiklós, Fertőendréd),
- 1976. (Sopron, Kópháza, Nagycenk, Ebergőc, Fertőszentmiklós, Pusztacsalád, Nagylózs),
- 1992. (Tatai Öreg-tó, Kenyérmezei-patak, Unyi-patak, Galla-patak, Oroszlány-Kecskédi vízfolyás),
- 1995. (Győrszentiváni-csatorna, Ikva-patak, Pereszteg, Hidegség, Fertőhomok),
- 1996. (Győrszentiváni-csatorna, Ikva-patak, Galla-patak, Által-ér, Nagy-Pándzsa),
Az 1996-os árvíz az Ikva-patakon
- 1999. (Pilismaróti Malom-patak, Bana-Bábolnai-csatorna, Szilvavölgyi vízfolyás és mellékága, Dunaalmási-belvízcsatorna, Malom-patak, Bakony-ér, Cuhai-Bakony-ér, Concó, Vékony-ér, Szomódi vízfolyás, Szentlélek-patak),
- 2000. (Concó, Cuhai-Bakony-ér, Galla-patak, Mórichida), 2010 (Cuhai-Bakony-ér, Concó, Által-ér, Unyi-patak, Kenyérmezei-patak, Nagy-Pándzsa),
- 2010. (Cuhai-Bakony-ér, Concó, Által-ér, Unyi-patak, Kenyérmezei-patak, Nagy-Pándzsa),
Cuhai-Bakony-ér, Bőny
- 2013. (Cuhai-Bakony-ér, Concó, Által-ér, Marcaltő) években fordultak elő.
A települések területén lokálisan kialakuló vízkárok helyi vízkárnak tekintendők. A települési (helyi) vízkárelhárítás önkormányzati hatáskörbe tartozó védekezési forma.
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény VI. fejezete rendelkezik a védekezésre kötelezettek esetén, hogy a vizek kártételei esetében milyen feladatokat kell ellátni. Pl.: védőművek építése, fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, védekezés.
A 232/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet 6.§-a adja meg, hogy a védekezés műszaki feladatainak helyi irányítását ki látja el.
A Korm. rendelet 8. §-a a védekezésre kötelezettek feladatait részletezi a védekezésre való felkészülés során: a védőművek, azok műtárgyai és tartozékai, valamint a védekezési berendezések, gépek, eszközök és felszerelések karbantartását; a védekezési tervek és nyilvántartások elkészítését, kiegészítését; a saját védelmi szervezetek megszervezését és felkészítését, továbbá a felsoroltak rendszeres, évenkénti felülvizsgálatát; védekezési gyakorlatok tartását.
A Korm. rendelet 14. §-a a védekezési készültségi fokozatok elrendelésének, módosításának, illetve megszüntetésének lépéseit tartalmazza.
Települési (helyi) vízkár esetén tehát a védekezésre kötelezettek, vagyis elsősorban az önkormányzatok feladata a települési (helyi) vízkárelhárítási tervek elkészítése / elkészíttetése (az erre jogosultsággal rendelkező felelős tervezővel), melyre egy módszertani útmutató került kidolgozásra. A segédlet a honlapunkon az alábbi linken érhető el: http://www.ovf.hu/hu/segedlet.
A módszertani útmutató a dokumentáció felépítésének kialakításában, az elvárható tartalom megadásában, a szöveges leírásban, a mellékletek, és segédletek elkészítésében nyújt segítséget. A legfontosabb információk / adatok, melyeket egy ilyen dokumentumnak tartalmaznia kell: helyszínrajz, vízelvezetési irányok jelölése, fokozatok elrendelésére vonatkozó leírás, elérhetőségek.
Amennyiben a települések közigazgatási területén (helyi) vízkár események jelentkeznek, a fent nevezett jogszabályok értelmében az önkormányzatoknak el kell rendelniük a megfelelő védelmi fokozatot, be kell jelenteniük azt a jogszabályban meghatározott érintetteknek, és meg kell kezdeniük a védekezést a települési (helyi) vízkárelhárítási tervük alapján.