Hódkárok a Kenyérmezei-patak alsó szakaszán

Igazgatóságunk területén már sokszor megtapasztaltuk a hódok jelenlétét. A Kenyérmezei-patak alsó (Esztergom-Kertváros alatti) szakaszán is az elmúlt 10 évben folyamatosan jelen voltak a hódok az 1996 és 2008 között végzett visszatelepítési program következményeként. Az utóbbi 2-3 évben azonban kártételük jelentősen fokozódott, nyomaik egyre gyakoribbak, és ezt csak a számuk drasztikus növekedésével tudjuk magyarázni.

A Kenyérmezei-patak a Dorogi medence fő vízfolyása, a Budai-hegységben ered és érinti Piliscsabát, Pilisjászfalut, Leányvárt, Dorogot, Esztergom-Kertvárost, végül a Körtvélyesi-szigettel szemben folyik a Táti Duna-mellékágba.

A hódok a 2010-es évek közepén még csak egy-két, körülbelül 50-60 cm visszaduzzasztást okozó gátat építettek. Akkoriban évente csupán 2-3 db nagyobb fát döntöttek a patakba és nagyrészt beérték a fiatal állomány kirágásával. Napjainkban már 3-4 gátat építenek fel, melyek magassága meghaladja az 1-1,5 m-t. Elbontás esetén is sajnos 2-3 héten belül újraépítik a várat. Folyamatosan rágják meg és döntik ki az 50-100 cm törzsátmérőjű puhafás állományt. Egyes területeken a keményfákat is kirágják, mint például az akácot.

Szakmai szemmel nézve a hódok kártétele több szempontból is problémát okoz területünkön: a fás területek pusztításával csökkentik az egyéb igénybevételek miatt már egyébként is szűkös fás-bokros területek kiterjedését. Ezáltal beszűkül a környező területen élő szintén őshonos élőlények élettere. A patakot körülvevő döntően homokos löszös területeken gyorsítják az eróziót. A kidöntött fák és az épített hódgátak megfogják az uszadékot, és felduzzasztják az érkező vizeket, melyek a partélen átbukva elöntéseket okozhatnak a mélyebben fekvő területeken. A torlaszok felett lelassul a víz sebessége és az így kialakuló pangó vizes területeken a patak által szállított iszap le tud ülepedni, ami könnyen eutrofizációt, illetve egyéb nem kívánt folyamatokat indukál. Vízügyes szempontból talán a legsúlyosabb probléma (az idegen területek elöntése mellett), hogy a kidöntött fák és az épített hódgátak az esetek túlnyomó részében a vízfolyás sodorvonalát valamelyik partoldal irányába eltolják, ami laza homokos, löszös talaj esetében mederelfajuláshoz vezet csökkentve a vizek kártételek nélküli biztonságos levezetését.

Nem kérdés, hogy a hód egy olyan őshonos állat melynek helye van az ökoszisztémában, de természetes ellenségei híján egyes területeken számuk az utóbbi években drasztikusan növekedik , károkozásuk fokozódik. Nemkívánt tevékenységük ellen ezidáig leginkább a torlaszok, várak elbontásával, fatörzsek hálós bevédésével tudtunk védekezni, de ezek a módszerek az utóbbi néhány évben már egyre kevésbé jelentenek megoldást, ugyanakkor ennél hatékonyabb eszközök még nem állnak rendelkezésünkre.

Az utóbbi néhány évben ugyan van engedélyünk a hódok gyérítésére, de ennek feltételei olyan szigorúak, hogy a vadászatra jogosultak nem akarják azokat vállalni, továbbá ennek lakossági megítélése sem egyértelműen pozitív.