„Fekete Húsvét”

Magyarország jelentős részét földrajzi elhelyezkedése folytán mindig veszélyeztették az árvizek. Emiatt a társadalom életét az áradások, a velük való együttélés, az ellenük való küzdelem állandóan befolyásolta. A Rába vízrendszere meghatározza az Alpokalja, Kemenesalja és a Kisalföld életét, ezért árvizei még a Trianon előtti Magyarország életében is jelentős eseménynek számítottak.

A napokban, 2020. április elején emlékezünk meg a Rába egyik rendkívüli árvizének 120 éves évfordulójáról, mely „Fekete Húsvét” néven vonult be a történelembe. A sors iróniája, hogy idén a Húsvét szinte ismét ugyanazokra a napokra esik, mint annak idején, s most a mi társadalmunk is – igaz jelenleg más okból – de ugyancsak egy vészhelyzetet él át. Fel kell készülnünk megint egy védekezési időszakra, így az idei Húsvét is másként telik majd, csakúgy, mint 120 évvel ezelőtt.

1899-1900 telén rendkívül csapadékos időjárás kezdődött a Rába vízgyűjtőjén, mely  folytatódott márciusban és áprilisban is mind eső, mind pedig hó formájában. Ennek hatására Virágvasárnap jelentős árhullám indult el a Rábán és mellékvizein. A Vasvármegye április 8-tól kezdve minden nap tudósított az eseményekről, a Győri Hírlapban is több híradás kísérte nyomon a kialakulóban lévő rendkívüli árvizet.  Elöntés alá került Szombathely egy része és jó néhány környező település, víz alá került illetve megrongálódott a vármegye legtöbb közúti és vasúti hídja. A vízgyűjtő ezen részén összehangolt védekezésre nem volt lehetőség, de a Rábaszabályozó Társulat táviratai alapján a helyi főszolgabírák és más vezetők mindent megtettek a károk enyhítésére. A rábai árhullám április 8-án tetőzött Szentgotthárdnál 400 cm-es vízállással, de mivel az esőzés folytatódott az apadást újabb emelkedés követte. A védekezésre minden lehetséges erőt mozgósítottak, a rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedéseket is eredményezett.  Áradt a Répce és az Ikva is, s így Hanság, Rábaköz térségét gyakorlatilag minden oldalról fenyegette a víz. Április 12-én a felső szakasz végre intenzíven apadni kezdett. A tetőzés Győr térségében járt már. A Duna vízállása szerencsére nem akadályozta az ár levonulását.

Mint minden rendkívüli árvíz, így ez is átértékelte az eddigi adatokat. A tetőző értékek, mint az addig észlelt legmagasabb vízállások a későbbi tervek számára mértékadó szintekké váltak. Megkezdődtek az 1900. évi árvíz utáni munkálatok. Az árvízvédelem és a térség nagyobb biztonsággal történő mentesítése ismét elsődleges feladata lett a társulatnak. Nagyarányú töltésmagasítás kezdődött, továbbá ártéri erdők kivágására is sor került a hullámtéri árvízi levezetőképesség növelése érdekében.

A mellékelt tanulmányban részletesebben mutatjuk be a „Fekete Húsvét” néven elhíresült árvízi eseményeket és annak utómunkálatait korabeli dokumentumokból idézve: